Mint ha terhes lennék. Ülök és várok. Néha rúg belém egyet a gondolat ne hogy elfelejtsem nem sokára itt van, mire régóta várok. Közben pedig jött valaki. Egy kicsit kócos, magas és nagyon szeretni való, de mégis mennem kell.

Fura egy helyzet alakult ki bennem, mert most már nem biztos hogy kint maradnék, de nem tudok semmit sem eldönteni előre, nem is szeretnék. Az biztos, hogy tiszta lelki ismerettel indulok el és tudom, hogy itthon talán vár majd valaki, akiben megbízhatok...

Nem tudom mi lesz kint velem és mit hoz az élet, de az biztos hogy a legjobbakat :D